Vendégkönyv

Kedves László Úr!

Igen ez az én írásom volt!
Köszönöm, hogy észrevette, és szólt. Javítottuk, ahogy kell, bár én mindent nagyon fontosnak tartok, és hangsúlyosnak, felemelt hangon.

Talán az előadásaimban szoktam meg, hogy a hallgatóságot fel kell rázni a mondat végi emeléssel.
Igaz is, minek jön be az utcáról meghallgatni, ha közben nem érdekli, és elalszik?
Pedig ilyet nem hall sehol az ember fia.
Azért örülök, hogy írt nekünk!
Így tudunk tanulni a hibáinkból!

Üdvözlettel, Farkas Kálmán